A település nevét a falu Szent Keresztről nevezett templomáról kapta, mely a XIII. században épült román stílusban, majd a XV. században gótikus stílusban átépítették. 1576-ban önálló református egyháza volt, s ezt a középkori templomot használták. A XVII. században a török hódoltság végi harcok során azonban rommá lett, és 1709-ben építették újjá. 1725-ben emelték a nyugati homlokzat elé az akkor még alacsonyabb kőtornyot, amelyre négy fiatornyos fagalériás toronysisak készült. 1893-ban egy nagy tűzvészben a templom sérülést szenvedett, tornya pedig teljesen leégett. Schulek János tanácsa alapján építették újjá a következő, 1894. évben, a torony falait mai magasságára emelték fel, és gúla alakú sisakot, valamint támpilléreket kapott. Fent a torony falán egy kétosztású, alatta rézsűs ablak van. A hajónak kora gótikus, keletelt keskeny szentélye, déli oldalán három rézsűs és egy mérműves XV. századi ablaka van. Belül pilléres diadalíve, toronyba vezető, nyugati kapuja pálcadíszes, négybélletes. 1760-70 között kerítőfalat raktak a templom köré, e falban található egy székely kapuszerű díszkapu, felirata magyarul így hangzik: ?A templomunk ezen kapuszárnyai közköltségen emelve e helyen állnak az üdvösség visszaszerzése 1766-ik évének március 14-e óta.? A kerítés megépítéséig a templom köré temetkeztek. 1924-ben új padok készültek és újabb támfalakat raktak a templom falainak megerősítésére. 1969-ben egy ablak helyreállítása során derült ki, hogy a keleti oldal gótikus ablaka eredetileg román stílusú volt, így is állították helyre. A megmaradt ötkarélyos ablakfelső állítólag a legrégebbi, ami abban a korban készült. A belső tér teljes hossza 28 méter, a hajó szélessége 7,5 méter, a szentélyé 5,5 méter, benne 355 ülőhely van, mennyezete sík, vakolt. Orgonáját Angster József építette 1906-ban négy változattal. A templom műemlék. A 430 kg- os harangját Seltenhofer Frigyes öntötte 1894-ben Sopronban, a 370 kg-osat a budapesti Harangművek készítette 1928-ban.